Az első részben kitértünk a Bright-mozgalomra. Ezek a felvilágosultnak mondott ateisták tulajdonképpen megtévesztett emberek. Nem képesek felfogni a tényt, hogy a világ, vele együtt Földünk nem más, mint egy focilabda a Százholdas Pagonyban. A focilabda burkolata az univerzum határát jelzi, belseje pedig azt a kozmikus energiát és erőteret, ami minket körülvesz. A labdában élők időérzéke különbözik a Pagony lakóiétól. Náluk egy perc, az nálunk maga a végtelen. Univerzumunk (azaz focilabdánk) most abban a fázisában van, hogy Róbert Gida felfújja, ezért tágul. Amit a tudósok mondanak, badarság. Nem véletlen, hogy még az egyszerű ember sem képes megérteni. Beszélnek nekünk mindenfélét össze-vissza kozmológiáról, evolúcióról, darwinizusról, fizikáról... Egy fenét! Ezek mindegyike áltudomány. Az irodalom meg pláne.

Hiszen létünk eleve értelmetlenségre van ítéltetve egy focilabda belsejében, ha pedig kikerülnénk onnan, azt egyrészt nem érnénk meg (hiszen a labdát még fel se pumpálta Róbert Gida, nemhogy a kipukkanására sor került volna!), másrészt olyan végtelenül kicsik lennénk a pagonyi dimenzióban, hogy arra még Lukács Béla is büszke lenne, ha sok kicsi dimenzióról beszélne Friderikusz bácsi (aki a pletykákkal ellentétben nem zsidó, hanem micimackista, de büszkén) műsorában. Az igazi micimackista tehát teljesen elveti a tudományt, azt a Szükséges Velünk Élő Rossz Erők Eredőjének művének tartja, és nem foglalkozik vele. Kívül esik látókörén.

Van azonban egy kivétel. Ha a tudománynak sikerül az, hogy bebizonyítsa a micimackizmus valamely dogmáját, annak mi nagyon örülnénk, és a tudóst rögtön kitüntetnénk valamilyen díjjal, pénzt is adnánk neki, aztán végérvényesen befognánk a pofáját. Valahogyan úgy, ahogyan azt a keresztény Templeton Alapítvány is teszi. Mert a tudománynak nincs illetékessége a vallás területére tévedni. Nincs!