Magára valamit adó vallás nem bír élni közösségi élmény nélkül. Hívhatjuk ezeket orgiáknak, szeánszoknak, miséknek, istentiszteleteknek – a hangsúly a közös együttléten van. Egyházunk gyakorlatában prittypruttynak hívják ezeket a mindenféle giccset nélkülöző szertartásokat. Rendkívül egyszerű lebonyolítani a prittypruttyot. Kell hozzá egy szertartó, aki Malacka-jelmezben az ég felé tartja kezét, szimbolizálva ezzel azt, hogy a menny valójában a Százholdas Pagony, a kéz pedig a kapcsolat, ami összetartja ezt a világot a másik valósággal. A prittyprutty menete a következőképpen néz ki. A hívők felállnak, és szemükkel egy pontra koncentrálnak, ez a pont pediglen a velük szemben lévő életnagyságú Micimackó-poszter kell, hogy legyen. A Malacka-jelmezes szertartó hirtelen, mintha valamiféle ősi erő sugallná, elkezdi kántálni, hogy trallala-trallala-pritty-pretty-prutty: ezzel megidézték Micimackót éneklés közben. Mikor a kántálást eléggé hangosnak ítéli a jelmezes, abba kell hagyni, és és fel kell olvasni részleteket A. A. Milne remekművéből. Olvasás után az erkölcsi tanulság levonása következik, közgazdasági konklúzióval együtt, majd ünnepélyesen elégetik a Karinthy-féle magyar fordítást. Ezután a világbéke jegyében minden hívő meglátogat egy vendéglátóipari egységet seritalfogyasztás céljából. Ámen.